Apollónia glitterek , gifek, zenék ,filmek versek blog
"Mindennek örülni és soha nem sírni! Tanuld meg ezt!És tudsz boldogan élni! Ne gyűlölj senkit!Mindig csak szeress! Ha sírnod kell akkor is csak nevess!! "
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Versek
kék csillag |
Lehunyóban volt már a napja.
Nélküled roskadott - por takarta -
s feledte felette rezgő életét,
mintha nem is érezné a végzetét.
vagy mégis...
Tegnaptalanul dalolászott lépte;
míg hangtalan rám nézett, nem akadt végre,
csak hirtelennyi lassúsága szállt a tájon,
mint füst, mi nem talál ki a szájból.
vagy talán...
Lehelte száraz-friss fuvallat magát,
lehelte, hogy újból itt jár a nyár,
hogy a vizes fűben a szál engem takar,
s hogy igazán nem is akar, csak zavar
az avar.
Vagy mégse?
Nélküled bámulok a téltelen fagyba,
vacogok, mint holnap a tegnapnak,
hogy engedje be végre az ajtaján,
mert arcára húsz évnek fagya szállt,
mint holmi ügyetlen ráncocskája a vágynak;
messzibe libbent a ma-holnap álma.
vízre festik tükörképük,
téli fagyra váró tavak
délre küldik tollas népük.
Új lakókat fogadnak most,
tundrák népe jön vendégnek,
zajos, vándor madárhadak
kapnak biztos menedéket.
Kis lilik- és lúdcsapatok,
szürkülettel vízre húznak.
Elhagyják a vetést, rétet,
róka ellen vízben bíznak.
Az éjszakát mind ott tölti,
a halastó őrzi álmát,
lágy hulláma elringatja,
biztonságban tudja párját.
Hideg széllel hóesés jön,
víz tetején páncél épül,
ludak, récék tovább állnak,
téli tájra fehér csönd ül.
kék csillag |
Télbe fordul már az idő,
a fagyos reggel mosolyog.
Szemében ott a jövő,
talpa alatt hó ropog.
Deres tekintete a távolba néz,
tudja, most övé a világ,
Bamba vigyora keserű méz,
nem nő mostan virág.
Szegény ember csontig fagyva,
csupasz ág alatt mély álomba ér.
Fekszik, rongyokban, magára hagyva,
ereiben lassan megfagy a vér.
A tél kitart, és jeges álmot ígér,
a szegény egy kis irgalmat remél.
De az ellenfél konok és könyörtelen,
pedig az ember oly védtelen.
A legyőzöttek többé nem ébrednek,
szemükre örök álom-felhő ül,
többet ők már nem éheznek -
szívük, lelkük, messze repül.
A büszke győztes a kegyetlen tél.
De vigyázz, tél, mert uralmad véget ér!
Eljön a tavasz, és feloldja a fagyos szívedet,
És elveszi hónapokra a "jó kedvedet"!
Már olyan nagyon metsző a hajnali hideg,
Várja az elmúlást két reszketeg, őszi levél.
Még nincs itt, a vacogó fák ágain, remeg,
Még nem, de majdnem... csontig döf a tél.
Farkasordító hidegben egy közlámpa
Szétfagy... darabokban és kihuny a lángja,
Felrobbant hangosan, s szellemként,
Törötten semmi lesz, eltűnik álomként.
Hajnalban a sűrű köd, mintha sóhajtozna,
Olyan sűrű, és mintha engem mosolyogna...
Nappal még a szél is fehér,
Erősen fúj, az egekig felér.
A nyári álmok már megfagytak a fák alatt,
A horgászok is pihennek, nem fognak halat.
Hajamba, juj, bele- belekap a szél
Incselkedve, nyári melegről regél...
Fák, bokrok ágai már teljesen kopárak,
Köztük a nap érzi magát birtokosának,
Ami csak önámítás, mert már integet a tél,
És ha ideér, akkor nagy jégről, fagyról mesél.
Ha itt lesz a Tél tábornok és majd irányít
Akkor lesz, hadd-el hadd és nem csak ámít,
Hanem megmutatja, hol az erő.
Napnak mondja, hogy mehetsz, kimenő!
A tábornok még nem tudja, hogy mi ellene
Partizánok vagyunk, igen harcolunk vele
Nem akarjuk uralmát, kitörjük vasfogát...
Mi csalunk és jól, nagyon megrakjuk a kályhát.
Ott álmodozunk, hogy mikor lesz az új
Élet... jobb legyen, bíró telet lefúj.
Most kicsit azért élvezzük a hideget,
De bennünk van, várjuk mégis a meleget.
kék csillag |
fagy-csizmáját húzza,
északi szél dérsípján
csípős dalát fújja.
Csomagol az ősz legott,
kapja ködkabátját,
a havas tél kopogott,
hinti jégvirágát.
Gyenge napfény még csordul,
köd bújik előle,
szürke felhő tornyosul,
tél hajtja előre.
Üzent a tél, érkezik,
fagy-csizmáját húzza,
északi szél dérsípján
csípős dalát fújja.
Csomagol az ősz legott,
kapja ködkabátját,
a havas tél kopogott,
hinti jégvirágát.
Gyenge napfény még csordul,
köd bújik előle,
szürke felhő tornyosul,
tél hajtja előre.
Üzent a tél, érkezik,
fagy-csizmáját húzza,
északi szél dérsípján
csípős dalát fújja.
Csomagol az ősz legott,
kapja ködkabátját,
a havas tél kopogott,
hinti jégvirágát.
Gyenge napfény még csordul,
köd bújik előle,
szürke felhő tornyosul,
tél hajtja előre.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 13
Tegnapi: 4
Heti: 43
Havi: 26
Össz.: 96 204
Látogatottság növelés
Apollónia glitterek , gifek, zenék ,filmek versek blog - © 2008 - 2024 - jegcsillag.hupont.hu